2012.10.20. szombat
Kisebbik lányom 2012.09.03. a KSI SE-ben elkezdte a vízi életet, igaz úszó oviba járt, és nagyon jól ment az úszás, de végül a Népszigeti kajak-kenu vízi telepen kötött ki. Nagyon boldog az egész család, mert úgy néz ki megtalálta azt a sportágat a Pocok, amit nagyon szeret csinálni.
A kezdet:
Az első naptól kezdve hatalmas lelkesedéssel vágott neki ennek a sportágnak. A Pocok a legkisebb az egyesületben.:) Szerencsénkre a Honvéd úszó egyesületből lejött, a Pocoknál pont egy évvel idősebb kislány. A mini kajak (MK1) 10-12 kg. Egyik kislány sem bírja el. Viszont, hogy együtt vannak, tudnak egymásnak segíteni.
Elkezdődött a mindennapi rendszeres kemény munka. Legyen nagyon meleg, fújjon a szél, essen az eső, legyen hideg, ez mind nem számít, a napi munkát meg kell csinálni, ha egyről a kettőre szeretne jutni. Hétfőtől-Szombatig. Természetesen, ez a komoly munka nem mehet a tanulás rovására. Amíg a többiek az iskola udvarán játszanak, addig a Pocok a tanteremben amit csak tud megcsinál. A család valamelyik tagja, általában az apuka megy érte, hogy levigye az edzésre. Ahogy hazaér a vacsora után már neki is kell ugrani a még meglévő leckének. Logisztikailag, mint időben, nem egyszerű ezt úgy összehozni, hogy minden klappoljon. De hát tudod, nem a cél, hanem a célhoz vezető út adja meg az élet sava borsát.:) (bocsánat a tegeződésért de talán így a legegyszerűbb írni):) Edám a Pocok anyukája az első hét péntekén tudott először elmenni a vízi telepre, hogy megnézze az ő kis kajak zsenijét. (2012.09.07.) Nagyon büszkén meséltem az Edának, hogy még nem borult be a vízbe a gyerek. Ahogy vízre szállt szinte azonnal beborult.:) Drága volt a Pocok, mert megvárta vele édesanyját, nem csak nekem mutatta meg, hogy a medencén kívül is tud úszni, ne ijedjünk meg, nehogy azt higgyük nem fog tudni kiúszni a stéghez.:) A harmadik héten megkapta a saját kajakját. Ez egy szerdai napon történt. (2012.09.19.) Nagy volt a boldogság. A második borulása az már külső beavatkozásra történt. Nem is értem, hogy, de elbambult a drágám, és egy evezős a lapátjával hasba vágta. Azt mondta a Pocok, biztos ami biztos inkább beborultam. S míg érte jött a motorcsónak egy kicsit pityeregtem, de mivel vizes voltam nem vette észre az edző. Ő az én kis hősöm! Maga a borulás 2012.09.26. történt. Eljött az első kimaradás az edzés helyett, az osztállyal szüretelni mentünk. A szüretelés egy szombati napon volt 2012.09.29. Úgy gondoltuk ahogy telnek múlnak az évek, és esetleg sikereket fog elérni, annál kevesebb lehetősége lesz bárhova is elmenni. Élvezze ki ezeket a pillanatokat. Mielőtt azt hinnéd milyen kegyetlen szülei vannak ennek a gyereknek, hidd el ezek a típusú gyerekek szerelmeseivé válnak azoknak a sportágaknak amit űznek. Nekünk mint szülőknek, nagy szerencsénk, hogy a gyermekeink, fanatikussá válnak a különböző tevékenységbe legyen az egy sportág, művészet vagy bármi más, mert azzal tudjuk büntetni őket ha valami nem úgy sikerül, most konkrétan az iskolára gondolok. Ha nincs eredmény a suliban, nincs edzés, és az olyan típusú gyerekeknek mint a mieink, az edzés megvonás nagyon nagy büntetés. Na de visszatérve a mi kis kajakozós életünkhöz, az ötödik héten elérkezett az első versenye. Ez egy kis verseny. Kevés egyesület vett részt, de nekünk egy nagyon nagy falatnak tűnt. A Rena jó darabig hezitált, hogy egyáltalán elinduljon. A kis bölcsem azt mondta, még annyira kezdő, hogy nem biztos abban, hogy utolsó szeretne lenni. De végül is arra az elhatározásra jutottunk, teljesen mindegy az eredmény, a részvétel számít.
Elérkezett a nagy nap. Esztergom mellett a Duna egy nyugodtabb partszakaszán rendezték meg az Esztergom Kupát. (2012.10.07.) Pechünkre előző nap egy vírust nyeltem be. Egész éjszaka gyomorgörccsel szenvedtem. Reggelre jártányi erőm sem volt. A feleségemnek mondtam, hogy rám ne számítsanak. Fizikai képtelenség, hogy én bárhova is menjek. Szerencsémre nem volt pontos cím megadva. Így ha nem megyek, a Rena nem fog tudni versenyezni. Rá voltam kényszerülve, hogy elinduljak a családdal Esztergomba. Elvégre ez az első kajak versenye. Olyan nincs, hogy ne legyek ott. Az elképzelhetetlen. A Jó Isten a Renával volt. Nagyon jó időnk volt, a víz tükör sima. Ideális az első versenyhez. Mire mi megérkeztünk egy jó pár csapattársa túl volt a versenyen. Megkapta a rajtszámát. A bűvös kettes számot kapta meg. A kajakos barátnője is a kettes számot kapta meg.
Eljött a nagy pillanat. Vízre kellett szállni. Egy kis versenyről volt szó, de mégis a szívem a torkomban dobogott. Edám kiválasztott magának egy optimális helyett ahonnan végig tudta kísérni a versenyt. Én mint a család operatőre, én is kiválasztottam egy számomra megfelelő helyet. Ezerméteres távot kellett megtennie. Így felvezették a Reniéket a startvonalhoz. Összesen csak kettő lány volt a versenyzők között, a többiek fiúk voltak. A Reni mezőnyében 6-7 indultak. Eldördült a képzeletbeli startpisztoly. Csak annyit láttam a távolból hogy három gyerek nagyon együtt van, egymás elé, mellé mennek, egy kis összegabalyodást láttam, természetesen ezek közül a gyerekek közül az egyik gyermek az én lányom volt. Akkor elkönyveltem magamban az utolsó helyet. A táv felénél, baloldalról elindult a másik irányba. Kezdett kirajzolódni előttem a sorrend. Nem hittem a szememnek. Csak nem második?! Ahogy közeledtek a Reni és az előtte levő fiú nagyon lehagyták a többieket. Ahogy hanghatáron belül érkeztek elindult a bolondok háza. Mindenki kiabált, természetesen nekem is alig volt a végére hangom. Fantasztikus az első versenyén csak egy fiú tudta megverni, és hát a többiek jóval később értek be. Fantasztikus érzés volt. A lányok között első, igaz csak ketten indultak, de a fiúk közül egyetlen egy gyerek tudta megverni, ez hihetetlen. És mi majdnem otthon maradtunk, kvázi másfél hónapos edzés után mit érhetünk el. Ennél a gondolatnál egy pillanatra megállnék. Ne felejtsük el, gyakorlatilag egyetlenegy edzést hagytunk ki, ha vissza emlékszel, hogy az osztállyal el tudjon menni, mert ki tudja ha befanatizálja magát a Reni még hányszor fog tudni elmenni? A tisztességes, becsületes munka kifizetődő. Az edzője is megemlítette, hogy nem az a fantasztikus, hogy a lányok között lett első, enyhe túlzással lányok. Mert két szem leányzó volt a futamban. De egyetlen egy fiú tudta megverni. Közvetlen a Reni futama után indult a kajakos barátnője. Ugyancsak kettes rajtszámmal, és mindenkit maga mögé utasítva otthagyott, hatalmas fölénnyel. Fantasztikusak voltak mind a ketten.
Csodálatos verseny napot zártunk azon a szép Esztergomi napon. Nagyon büszkék voltunk a bajnokunkra! Nagy doppinggal kezdtük a következő hetet. Az iskolába bekellett vinnie az arany érmét. A tanárnője a Reninek nem sokat várt, az első órán megkérdezte, hogy sikerült a hétvégi verseny. Elkérte az érmét, és körbe adogatták az osztálytársai. Miután mindenki megnézte, egy hatalmas tapssal gratuláltak neki. Nagy volt a boldogság. A délutáni edzésen sem maradtak el a gratulációk. Szinte mindenkitől egy elismerő kézfogást, váll veregetést kapott.
Csütörtökön megvolt az első időmérő köre is. (20:20:21) Ez lett a kiindulási pontunk. Mostantól látni fogjuk a fejlődés dinamikáját.
Megjött a nagy hír. (2012.10.13.) Szabó Gabi aki a Londoni olimpián a négyesben aranyérmet szerzett, illetve Kozák Danuta aki a négyesben, és egyesben is olimpiai aranyat szerzett, eljönnek egy élmény beszámolóra. A szombati edzés befejeztével megkoronázzák a nap végét. Nagyon vártuk az edzés végét, hogy a két Londoni hőssel találkozzunk.
Ezúton is köszönjük azokat a csodálatos pillanatokat, amiket okoztatok az egész országnak!
2012.10.17. szerda
A kis hősöm hasmenéssel, és hasgörccsel szenvedve le akart, illetve le is ment az edzésre. Vízre is szállt. A második köre után ki kellett jönnie mert nem bírt evezni. Átöltözött futó ruhába, megvárta a többieket. Nem bírtuk az Edával lebeszélni, hogy semmi sem történik ha kihagyja a futást, hajthatatlan volt. Fogta a hasát, megjöttek a sporttársai. Elindult, egy kicsit görnyedve, hasát fogva, hogy lefussa a partizán körét. Már eltűnt a látóhatárból egy jó ideje, mikor megjelent az egyik edzője, Viki aki szokás szerint bringával követte a társaságot, hogy minden rendben legyen. Egy kis idő után előbukkant a mi kis hősünk, hasát fogva összegörnyedve futott. Nem akartam hinni a szememnek, nem sétált hanem futott. Ez már nem fanatizmus, ez őrültség, hihetetlen ez az akarat erő. A nagyobbik lányomtól is rengeteget tanultam, de nem marad alul a picim sem. Az akarat ereje bámulatos. Ilyenkor elgondolkozom, az én akaraterőm eltörpül az ő munkabírásuk mellett. Nagyon büszke vagyok a lányaimra, és csak felnézni tudok rájuk.
2012.10.18. csütörtök
Reggelre annyira rosszul volt a Reni babám, hogy a görcsös fájdalomtól kiegyenesedni sem bírt. Se iskola, se edzés. Az utóbbi miatt egy kicsit szomorú volt.
2012.10.19. péntek
Az Újpesti Északi Összekötő Híd egyik pillérénél második világháborús bombát találtak a Dunában. Emiatt csütörtökre, meg péntekre vízzárat is elrendeltek. Így csak egy edzésről maradt ki a Reni baba.
